Borbola János

A Szent Korona apostolképeinek eredeti sorrendje (2)

Borbola Janos Szent Korona Apostolkepeinek atrendezese

A Kikelet, Huni fáraótól a Szent Koronáig (HUN–idea, 2008) című könyvben, valamint az Ősi Gyökér, (2009 április-junius) XXXVII. Évfolyam 2. számában megjelent Gondolatok a Szent Bertalant ábrázoló zománcképről című dolgozatban már bemutattam, hogy a Szent Korona apostolképeinek eredeti sorrendjét azok fej~ és az oldaldíszei alapján lehet helyreállítani! Ugyanis… két-két apostolt nemcsak azonos oldal és fejdíszekkel látott el a hajdani ötvösmester, hanem két pár esetében minden kétséget kizáróan azonos tárgyakkal is ábrázolta őket. Az alábbi képeken sárga körrel jeleztük Péter és Jakab apostol kezében látható hiero 1 mDA→Ma-Gy-aR jelentésű (papirusz)tekercset (3. ábra), valamint János és Pál apostol kezébe helyezett hiero 3 pr hangértékű, nyitott téglalap alakú hieroglifákat (1. ábra). Ez utóbbi közismerten a házat, jelen esetben az Isten házát jelenti, de a portól, a palotán, a piramison keresztül akár a karámot is jelképezi. Erre a jelre mindkét apostol jobb kezével kifejezetten rámutat, miközben a hieroglifa bejáratát bal keze ujjaival nyitja/zárja az arra érdemesek befogadására. A további két pánt apostolképeinek ezirányú azonosítása a takarásban lévő zománcképek pontos ismeretének hiányában „csak” Rauscher Lajos országos mintarajztanodai tanár 1880-ban tartott koronaszemlén rögzített képei alapján végezhető el, melyeken viszont az oldal és fejdíszek ragyogóan követhetők. A jelzett párokat a hajdani ötvösmester az akkor érvényes ősi hitrend szerint egyazon keresztpántokra helyezte. Állításunk alátámasztásaként 3 pár azonos oldal/fejdíszű apostol képét, valamint a negyedik párt – a már nem látható Szent Bertalan apostol hiányában – Rauscher Lajos által készített képpel kiegészítve mutatjuk be (1-4. ábrák). Az apostolokat a fejük mellett látható jellegzetes ábrák alapján a következő párokban csoportosítjuk:

 

2 indás / négyszöges apostol                         –     Tamás és Fülöp apostolok

2 madaras / indás apostol                             –      János és Pál apostolok

2 madaras / leveles keresztes apostol           –      Bertalan és András apostolok

2 oroszlános / leveles keresztes apostol        –      Péter és Jakab apostolok

Az ősi rendben ezek a zománcképek páronként egy-egy keresztpánton foglaltak helyet. Ezt nevezzük „függőleges vagy eredeti elrendezés”-nek. Vö.: 1 - 4. ábráinkkal.

Csakhogy, ma már nem ez a sorrend! Mi történt, milyen változáson esett át ez az ősi rend? Ki, mikor, és főleg miért rendezte át az apostolok képeit?

-  Feltűnő, hogy az átrendezés után is megmaradt a párok ősi sorrendje, viszont mindegyik apostolképet az alább bemutatásra kerülő „útvonalon”, az óramutató járásával egy irányban egy hellyel tovább helyezték! Ezáltal az azonos díszítésű apostolképek már nem egymás alá, hanem 90°-os eltéréssel a szomszédos pántokra, egymás mellé kerültek. Ezt nevezzük „vízszintes vagy másodlagos elrendezés”-nek. Vö.: 5. ábránkkal.

-  Az átrendezéssel felülírták a keresztpántok eredeti üzenetét. Ezzel megszűnt a pántokon addig uralkodó ősi harmónia, nevezetesen: minden pántra eltérő oldaldíszű, és más-más gondolatot közvetítő apostol került.

-  Az áthelyezés útját, az apostolok mozgó képeit a fenti sorok mellett kis méretben, illetve az alábbiakban kinagyítva is követhetik.

 

1.)  Az ősi, függőleges elosztás. Az azonos fej/oldaldíszeket kék keretbe foglaltuk:

janospal

tamasfulop

1. ábra                                                                   2. ábra

<hrdata-mce-alt="2 oldal" class="system-pagebreak" title="2 oldal" />

peterjakabbertalan andras

3. ábra                                                                 4. ábra

<hrdata-mce-alt="3 oldal" class="system-pagebreak" title="3 oldal" />

2.) A mai, azaz a vízszintes elosztás.

vizszintes atrendezes v2

5. ábra

<hrdata-mce-alt="4 oladl" class="system-pagebreak" title="4 oldal" />

Az átrendezés után…

-  A két indás / négyszöges apostol (Tamás és Fülöp apostol) az egymástól 90°-kal eltérő szomszédos keresztpántokon alulra került.

-  A két madaras / indás apostol (János és Pál apostol) az egymástól 90°-kal eltérő szomszédos keresztpántokon felülre került.

-  A két madaras / leveles keresztes apostol (Bertalan és András apostol) az egymástól 90°-kal eltérő szomszédos keresztpántokon alulra került.

-  A két oroszlános / leveles keresztes apostol (Jakab és Péter apostol) az egymástól 90°-kal eltérő szomszédos keresztpántokon felülre került. Felismerésért Borbola Tivadart illeti köszönet.

A korábbiakban az azonos díszű apostolok függőleges elosztását csak két esetben tudtuk pontosítani. Mind Jakab apostol, mind Pál apostol oldal és fejdíszeit egymástól a Szent Korona vázának félmagasságát jelző vastag aranycsík, az ún. szintvonal választja el. Így pontosan lehet tudni, hogy mindketten eredetileg az ún. alsó körön foglaltak helyet. Másrészt a másik két pánton elhelyezkedő apostolok egymás közötti sorrendjét a takart képek adatainak hiányában csak találgatni lehetett.

Ez újabb felismeréssel viszont nyilvánvaló, hogy eredetileg Tamás apostol alatt volt Fülöp apostol, és az András-Bertalan párból Bertalan apostol volt a „felső körben”, az Atya közelében.

De lássuk az elmondottakat most már képekben is. A szemléletesség érdekében az átrendezés menetét csak az apostolképek felső harmadának mozgásával jelezzük. Az animációs képek szerkesztéséért Kiss Barnabásnak mondunk köszönetet.

Borbola Janos a Szent Korna apostolkepeinek atrendezese

Az átrendezés következetes sorrendjét csak a Péter-Jakab apostol-pár szakítja meg. Jakab szintvonala az eredeti sorrendet követve Pál szintvonalával átellenben, fölül helyezkedne el, s az éles szeműeknek még mindig „valamit” jelezhetne. Ez tehát nem lehetett az átrendezés célja… Egyúttal ez az egyik oka helyzetük páron belüli felcserélésének.

Másrészt mind Péter apostol a „kőszikla”, mind Pál, a leveleiről is ismert apostol – a római katolikus egyház alappillérei – a legendák szerint Rómában szenvedett vértanúhalált, így az őket megillető hely egymással szemben, a felső Pantokrátor jobb és bal kezére esik. Ez lehetett a másik oka Péter és Jakab apostol páron belüli felcserélésének.

Összegezve a fentieket megállapíthatjuk, hogy az átrendezés után az apostol-párok díszeinek sorrendje az eredetihez képest nem változott meg, csak a párok a függőleges elrendezésből vízszintes helyzetbe kerültek!

Egyszersmind az apostolképek mai helyzetéből levezetve bizonyítást nyert az általunk már korábban is bemutatott, a keresztpántokon szereplő zománcképek eredeti sorrendje.

 

* * *

Mi volt az átrendezés célja?

Tekintve, hogy a Szent Koronát körülállók (tisztán) mindig csak egy keresztpántot, s rajta két azonos díszítésű és hasonló mondanivalójú apostolt, ill. az őket takaró oromdíszeket láthatták, kézenfekvő, hogy az azonos fej~ és oldaldíszű képek szétválasztása nem lehetett holmi ártatlan tévedés eredménye. Célja a Szent Korona ősi, eddig még teljességében feltáratlan üzenetének szándékos ’megmásítása’ volt.

Az egyháztörténetből tudjuk, hogy a kereszténység kezdeti századaiban az apostolok cselekedeteiről nem az újkor ismereteit hirdették. Feltételezve, hogy a Szent Korona keresztpántjainak díszítése is erre az időre esett, az apostolok sorrendjét akkor még más összefüggések irányíthatták, s nem feltétlenül a napjainkra már elfogadott ún. elhívások sorrendje határozta meg helyzetüket. Elképzelhető, hogy a Nyugat-Európában ma kisebb tiszteletnek örvendő Tamás és Bertalan apostolok akkor még az ún. felső körben foglaltak helyet.

Diós István, A szentek élete, a Szent István Társulatnál megjelent két kötet elektronikus változata: „Szent Bertalan apostol, Augusztus 24.

"Szent Bertalan az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak, mert a négy apostolnévsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel, mint Bertalan; ugyanakkor Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natánael néven (Jn 1,45-- 50). Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan -- ami a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája -- a családi, a Natánael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia). Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá. /…/ Később Theodor apát így beszélt az apostolokról: ,,Az apostolok felosztották maguk között a világot, és a királyok Királyának helytartói lettek. Bertalanra Örményország jutott. Ott látod őt, amint nyelvének ekéjével felszántja a lelkek földjét, elveti Isten igéjének magvát a szívek barázdáiba, s telepíti az Úr szőlejét és paradicsomát. Az embereknek gyógyszert adott a betegségek ellen, kitépte a tudatlanság töviseit, kiirtotta a hitetlenség őserdőit, és a hittételek köveiből oltalmat adó házat épített nekik.''

"Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.”

<hrdata-mce-alt="6 oldal" class="system-pagebreak" title="6 oldal" />

Jacobus de Voragine: Legenda aurea, Szent Tamás apostol [december 21.]

"Amikor Tamás apostol Caesareában volt, megjelent neki az Úr, mondván: „India királya, Gundoferus elküldte egy intézőjét, Abbanest, hogy keressen egy olyan mestert, aki járatos az építészetben. Készülj föl, mert én téged küldelek el hozzá.” Erre Tamás: „Küldj, ahová akarsz, csak az indusokhoz ne!” Mire az Isten: „Menj csak nyugodtan, mert én leszek a te őriződ! Miután megtérítetted az indusokat, a vértanúság pálmájával térsz vissza hozzám.” Erre Tamás így szólt: „Az én Uram vagy és én a te szolgád, legyen meg a te akaratod.” /…/ Ezután az apostol és Abbanes megérkezett India királyához. Az apostol csodálatos palotát tervezett, és temérdek kincset kapott érte. Amikor a király egy másik tartományba utazott, az apostol az egész kincset szétosztotta a nép között. A két esztendő folyamán, mialatt a király távol volt, szüntelenül prédikált, és megszámlálhatatlan tömeget térített meg. Visszatért a király, s tudomást szerezve Tamás dolgairól, Abbanesszel együtt tömlöc fenekére vetette, hogy elevenen megnyúzva átadja őket a bosszúálló lángoknak.”

"Isidorus a Szentek élete és halála című könyvében így ír az apostolról: „Tamás, Krisztus tanítványa hasonló a Megváltóhoz; a hallásra hitetlen, a látásra hívő. Hirdette az evangéliumot a pártusoknak, baktriaiaknak, médeknek, perzsáknak, a hirkániaiaknak, keletre menvén a pogányok legtávolabbi vidékeire is behatolt, s a prédikálást egészen a vértanúság elnyeréséig folytatta. Lándzsától átdöfve halt meg./…/ A keresztények pedig fogták az apostol testét, s tisztességgel eltemették. Hosszú idő múltán, az Úr 230. esztendeje táján vitette át az akkor uralkodó Sándor császár a szírek kérésére az apostol testét Edessa városába, amely egykoron Rages, a médek városa volt.”

Összegezve az elmondottakat: keleten… Bertalan és Tamás apostol térítéseinek, csodatételeinek ismerete, tisztelete messze felülmúlta a számukra valószínűleg kevésbe ismert ún. nyugaton térítő apostolokét. Ha a Szent Korona keresztpántjainak zománcképeit „valahol Keleten” készítették, akkor Szent Bertalan és Szent Tamás helye az ott élő ötvösmester számára vitathatatlanul az Atya két oldalán volt.

Elképzelésünk szerint jóval később, "valahol Európában"… az apostolképek ősi üzenetét nem tartották kellően „római katolikusnak”! Hozzáértő egyházi személy alapos vizsgálatát feltételezve utasítást adhatott a keresztpántok zománcképeinek áthelyezésére. Sőt! Az sincs kizárva, hogy ezzel egyidőben a keresztpántok forgatását is elrendelte. (A mai helyzetében ti. a hosszabb ’átmérőre’ a rövidebb pántot rögzítették.)

Több lehetősége volt. Ha csak a rombolás lett volna célja, akkor találomra „szétszórhatta” volna a zománcképeket a keresztpántok bármelyik sarkába.

De nem ezt tette! Megtartva az apostolképek ősi sorrendjét, „felülírta” az ősi rendet!

Az átrendezéshez az egyik ősi kódrendszert választotta, nevezetesen: ’helyezd tovább egy hellyel a képeket, s az ősi mondanivaló ezáltal megszűnik.’ (Átrendezésnek nevezzük azt az ősi titkosítási módszert, amikor az üzenet szövegének betűit(képeit) véletlenszerűen, vagy valamilyen szabályrendszer alapján átrendezik – a betűk (képek) megtartják eredeti hangértéküket, de megváltoztatják a pozíciójukat.)

Valójában azonos siker eléréséhez két helyen kezdhette volna az átrendezést. A bemutatottak mellett másik változatként János apostolnál kellett volna elindulnia, de ebben az esetben az összes „nagy” az alsó sorba kerülne, János apostol maga előtt tolná Pál apostolt, Péter apostol az alsó sorba költözne, s vele együtt Jakab apostol is az alsó körben maradna. Ez nem lehetett a szándéka. Sőt! A tudatos tervezés további bizonyítékaként Péter és Jakab apostol sorrendjét felcserélte. Az új helyzetben a római katolikus egyház két főpillérét a Pantokrátor két oldalára helyezte. Pál apostol az átrendezés folytán automatikusan mai helyére került, Péter apostol Pantokrátorhoz viszonyított helyzetét viszont megváltoztatta. Mint láttuk, János apostol a lábával együtt fordult, s a „kőszikla” Péter szerepét így a szintvonalas Jakab apostol vette át.

Ezzel felmerült a felső Pantokrátor ősi helyzetének megítélése is. Elképzelésünk szerint a feje két oldalán látható Nap és Hold jelképeit viselve a felső Pantokrátor a Nap útját követte; eredetileg lábával kelet felé helyezték el. Mint láttuk lába alatt volt (a keleti pánton) János apostol. A Pantokrátor háta mögött a kőszikla Péter apostol foglalt helyet (ma is ezen a helyen van), őrá építette Jézus a keresztény egyházat. Jobbja alatt közvetlenül Bertalan apostol (Bar-tholome→ Ptolema-ios Fia), balján pedig Tamás apostol foglalt helyet. Az ősi rend mondanivalóját a Kikelet című munkánk 88-102. oldalain elemeztük. A „Bar-tholome→Ptolema-ios Fia” levezetésről bővebben az Ősi Gyökér XXXVII évfolyam 2. száma, 2009. Borbola, Gondolatok a Szent Bertalant ábrázoló zománcképről, ill. a www.borbolajanos.com jelen honlapon is olvashatnak.

Sokan, mind a mai napig, elfogadhatatlannak tartják ezt a feltevést. Ellenvetésük alapja: a Pantokrátor sohasem foglal helyet oldalnézetben!

Ismereteink szerint – művészettörténeti ritkaságként – egyedül a Szent Koronán látható két Pantokrátor kép. Az oromzati Pantokrátort – eleget téve minden vélt és valós szabálynak – itt is a Szent Korona „főhelyére”, szembe-nézetben helyezték el (szeme egyébként balra néz). A másik, azaz a felső Pantokrátor létezéséről csak kivételes személyek tudtak, azok, akik a Szent Koronát felülről is láthatták. Egyébként is a „láthatatlan” Pantokrátort az ún. Nap és a Hold, kereszténynek egyáltalán nem tekinthető jelképei díszítik, s mint már jeleztük, eredeti helyzetéből adódóan a Nap útját követi. Mindezt persze a „nagy átrendező„ is láthatta, mérlegelte, és bele is avatkozott. Valószínűleg ő fordítatta meg – esetleg a pántokkal együtt – a felső Pantokrátor képet is, így már kevésbé nyilvánvaló K-Ny-i útja. Feltevésünkben a rekeszzománc kép közepét átfúratva a kis gömbös keresztet is a fedőlemezbe helyeztette. Ősi üzenetét megszüntetni, s a zománcképet jobban eltakarni, szinte már nem is lehetett.

Maradt még az ún. Dukas Mihály kép felerősítésének kérdése. Hatalmas irodalma ellenére kevesen gondolták végig a lehetséges változatokat.

Ha valaki azt a feladatot kapja, hogy a hátsó oromzatra rögzítse a császárképet, akkor több lehetősége nyílik. A szakember esetleg megpróbálta volna körbecsiszolni, hogy ez a ’nem ide készült’ kép hajlott íve szegecselés nélkül is beleférjen a hátsó arany keretbe. Helyette mégis a szegecselés mellett döntöttek. Ekkor viszont az volt a kérdés hány arany réteget kell a szegecseléshez átfúrni. Gyakorlatilag elég lett volna a császárkép zománcmentes aranyszéle és a mögötte lévő aranylemez átfúrása is, hiszen a fejes arany szegecset hátulról a lyukakba illesztve óvatosan elől is elszegecselhette volna. Józan ésszel senki sem kockáztatja a mögötte lévő Tamás apostol rekeszzománc képének átfúrását.

Mégis ez történt. Egyszerűen szándékos, barbár beavatkozás! A fentiek ismeretében sajnos az is feltételezhető, hogy a Tamás képet az átrendezés után kialakult alsó helyzetében „meg kellett fogni”. Ne lehessen visszaállítani az ősi rendet!

Sőt! További romboló szándékot is feltételezhetünk…Nevezetesen, az átrendezés során nemcsak az apostolok eredeti sorrendje változott meg, hanem velük együtt az oldal~ és fejdíszek rendje, valamint mondanivalója is megszűnt.

Ptolemaios fiának nevezett Bar-Tholome a felső központi helyéről egy hellyel lejjebb, takarásba került, a négyszög és a háromszög, azaz a piramis jelét tartó Szent András, átköltözött az oldalsó pántra, sem az oroszlánok, sem az indák, de még a papirusztekercsek sem láthatók együtt, sőt, a látható (turul) madarak is más-más pántokra kerültek. Erről, és az oldaldíszek további jelentéséről részletesen a Kikelet, című könyv 53-102.oldalain olvashatnak.

Mindezt miért? Ha valakinek ennyire a hite és érdekei ellen szólt a Szent Korona ősi üzenete, egyszerűen miért nem semmisítette meg, olvasztatta be az arany koronát? Ismételten csak feltevésünknek adunk hangot: valószínűleg nem tehette, el kellett a Szent Koronával számolnia.

Tervét siker koronázta…

Látszólag csekély, de a magyarság számára jóvátehetetlen beavatkozását mindmáig nem vettük észre.

Borbola János

2009 december 26.

.