Borbola János

Történelem

Történelemről szoló írásaim találhatóak itt. A honlap tartalma folyamatosan bővül, érdemes gyakran felkeresni!

Abu Hámid Al-Garnáti elgondolkodtató utazása

Népünk valós múltjának megismeréséhez hozzátartoznak a (gyakran kétes, egymásnak ellentmondó) nyugati források mellett a keleti utazók leírásai is. Ezek közül messze kimagaslik Abū Hāmid MuHammad ibn Abd ar-Rāhīm ibn Sulaymān ibn ar-Rabī al-Māzinī al-Qaysī al-Andalusī al-Ġarnāti al-Uqlīsī ibn Tamīm al-Qayruwānī, mint azon „böszörmény”, újabban felfedezett írása is. Mind személyéhez, mind az adatok hitelességéhez mindezidáig nem férhet kétség.

Ugyanakkor az egyik legfontosabb kérdés nyitva maradt. Nevezetesen: történészeink közül eleddig senki sem cáfolta Abu Hamid al-Garnati észrevételét, mely szerint nyugatról/É-Afrikából nagyobb népcsoportok migrációja történt az ázsiai sztyeppék népei felé! Sőt! Senki sem tiltakozott Ceglédi Károly azon feltevése ellen (’abnā’u-l-maġāriba), hogy ezek a népek, akár nagyobb népek csatlósaként, beolvadtak a Kárpát-medencei „magyarok tengerébe”.

Sarkítva: miért nem cáfolja senki azt a feltevést, hogy népünk jelentős rétege Észak Afrikából származik? Vajon ez volt-e az oka a magyar nevünk, önelnevezésünk nyugati forráshiányának (Vékony Gábor)?

Itt olvashatja a tanulmány teljes szövegét...

.

Honfoglalás kori méltóságok a Nílus partján

 

Ez a cím már önmagában is lehetetlennek tűnik. A tudomány mai állása szerint a magyar nép, és vele a honfoglalás kori méltóságok eredetét a sztyeppe népei között kell kutatnunk. Mit is keresnének ezek – a csak magyarul érthető méltóságok – a Nílus partján, az ősi Egyiptom homokbuckái között?

Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ.

A Nílus-parti hieroglifák magyar nyelvű olvasásakor nemcsak az ősi kultúra megismerése, de nyelvünk ősének kutatása, szókincsének, nyelvtani szerkezetének folyamatos felderítése is a feladataink közé tartozik. Tekintettel a viszonylag jól követhető elmúlt ezer év írásos emlékei és a középbirodalmi papirusztekercsek írásának ideje között eltelt több ezer éves távolságra, a hangzósítások során nem kerestük az évezredekkel később lejegyzett honfoglalás kori méltóságok hieroglif/hieratikus írásjeleit.

Tévedtünk! Mint azt az alábbiakban bemutatjuk, a honfoglalás kori tisztségek nem az ázsiai sztyeppéken alakultak ki! Nyomait Mezopotámiában, az ún. Közel-keleten, sőt a Nílus-parti hieroglifák között is követhetjük. Az ősi hitvilág, s vele a méltóságok is az idők kezdete óta öröklődtek. Természetesen az utókor és a változó körülmények hatására alaki és esetleg tartalmi változásokon mentek keresztül, de lényegében az ősi értelmüket megtartották.

Gondolunk itt a kende, a gyula és a harka tisztségek jelentésére, eredetére. Gondolatainkat három csoportba tömörítettük.

Elsőként a harka hieroglif jelét vizsgáljuk, melyet az ősi áldozati szokások egyik részletének bemutatása követ. Végül a kende és a gyula Nílus-parti jeleivel ismerkedhetnek meg.

Itt olvashatja a tanulmány teljes szövegét...

.