Borbola János

Nemcsak a szemléltetés volt feladatuk, hanem kimondható hangértékkel is rendelkeztek. Persze minden gondolat mellé külön képet rendelni hatalmas jelrendszert eredményezne, a tisztán képírásnak éppen ez az egyik alapvető hátránya. A Nílus partján helyette az ún. „rébusz” rendszert alakították ki. Lényege, hogy ugyanaz a jel több értelemmel rendelkezhet: egyrészt, mint képecske (ideogramma) megtarthatta eredeti képértékét (ilyenkor általában függőleges vonalat húztak utána), másrészt megkülönböztető jele nélkül mássalhangzós vázát újabb magánhangzókkal lehetett kiegészíteni, így ugyanaz a jel teljesen más gondolatot, esetleg csak szótagot közvetített. Pl.: a KoSáR képe → KíSéR értelművé válhat. A hieroglifás írás tehát vegyes írás: a képírás, a szótagírás és… 24 hieroglifából álló önálló mássalhangzó ötvözete. A bölcsek írása.

A Nílus partján ugyanakkor nem jelölték a „valódi” magánhangzókat. Nem is volt rá szükségük, hiszen a képek önmagukért beszéltek, így mindenki a saját nyelvjárásának megfelelően ejthette ki azokat. Az ábécés íráshoz képest ez az írásmód csak a fele, harmada helyet igényelte.

A bölcsek írásának követéséhez elég volt a hieroglifák nyújtotta látvány, valamint a képek kimondott hangalakjainak ismerete. Az őslakósság számára ez nem lehetett gond, hiszen a képeket látva azokat csak meg kellett anyanyelvükön nevezniük.

Másrészt az ősi nyelv ismerete nélkül ez az írásrendszer kívülállóknak elérhetetlen maradt. Más nyelvre szinte lehetetlen volt átültetni, nemcsak a szavak hangtani eltérései akadályozták azt, de a mondatok építkezése is különbözött. A hieroglifás írás így az ősnyelvhez kötődött, használóinak elsöprésével sajnos ez is „halálra ítéltetett”.

Idegen ajkúak csak a rendszer legegyszerűbb alkotóelemét, az önálló mássalhangzók jelölését tudták követni, így lemondva a látvány utolérhetetlen kifejezőképességéről csak azokat vették át, s egészítették ki a most már nélkülözhetetlen magánhangzók jeleivel. Gyakorlatilag a gondolatátvitel másodlagos eszközét, a beszédet bontották le hangjaira. Jóval gyengébb adottságai ellenére ma is ezt a rendszert követjük.

1)  A cím alatti kartusban Atoti (?), avagy a TuDóJa neve látható. Állítólag Horus Aha, azaz

2)Menes után uralkodott (i.e. 2960?). Nevéhez fűződő monda szerint ő találta fel az írást.

Megfeleltet → vélt értelmét saját nyelvére fordítja.

3)  TESZ II, 1078: „olvas  /…/2. 1405:’számlál, egyenként számba vesz’”