Borbola János

Az emberiség ősidők óta védekezik a természet viszontagságai ellen. Természetes búvóhelyek hiányában maga készítette menedékeit, épített maga köré különböző anyagokból, szükségletének megfelelő méretű/alakú zárható teret/fedelet. A neolitikumból ránk maradt tumulusok kőtömegei mellett feltehetően kevésbé maradandó – szerves anyagokból készült – hajlékokat is építettek, sőt, ha az eleink sátraira gondolunk, elképzelhető, hogy hordozható/húzható nádból/ágakból/mulandó anyagokból készült ’házakkal’ is rendelkeztek.

Nem volt kivétel ez alól a Nílus menti ősi kultúra sem. Egyébként a pontos rendeltetését tekintve mindmáig felderítetlen, valószínűleg kultikus célokat szolgáló piramisok, templomok mellett, házakat, lakhatásra alkalmas – a települések fejlődésével együtt változó formájú, és különböző használatú – épületeket készítettek. Az emberiség legrégebbi szókincsének tehát az egyik alapszava minden bizonnyal a ház jelentésű szó, illetve annak mindmáig nyomon követhető változatai.

Az itt következő elemzésben a nyelvünkben ma is honos ház szavunk eredetét tesszük nagyítónk alá. A teljesség igénye nélkül sorra vesszük a nemzetközi etimológusok hasonló jelentésű és hangalakú szavakról alkotott megállapításait, s ütköztetjük azokat a TESZ adataival. Menet közben mérlegre tesszük a magyar nyelvben feltételezett szabályos tendenciaszerű hangváltozások ide vonatkozó tételeit is. Alaposabban körülnézünk a *kota → ház szavunk „háza-táján”, mert ha nem elégedünk meg az akadémiai levezetés K→H és T→Z hangzóváltás gépies szajkózásával, meglepő eredményre jutunk.

Mielőtt belemerülnénk elemzésünk bemutatásába, ismerkedjünk meg az általunk követett módszerrel, és határaival.

Kiindulásképpen nézzünk a térképre, s rögtön megállapíthatjuk, hogy Földünk Európának nevezett kis sarkát – velünk együtt – különböző nyelveket beszélő népek meglehetősen sűrűn lakják. Ha azzal a sokat emlegetett józan paraszti ésszel gondolkodunk, elképzelhetetlen, hogy az emberiség egyik alapszava – a ház – ezeknél a szomszédos népeknél ugyanazon hangtani váza és jelentése ellenére a mienktől eltérő eredetű lenne.

Márpedig az MTA álláspontja szerint az csak merő véletlen, hogy a magyar ház szó, pl. a német Haus, a holland huis, az angol house, a dán, svéd hus szavakkal azonos jelentést takar, és azokkal hangalakja összecseng. Nagyjaink szerint a ház szavunk az uráli *kota ősalakból származik, míg Európa velünk akár szomszédos népeinek hasonló alakú, és jelentésű szavai a (gemein-) germanisch *hūsa kikövetkeztetett ősetimológiára vezethetők vissza. Mint látni fogjuk ennek az ugyancsak csillaggal jelzett tőnek származása tisztázatlan: Herkunft unklar.

Javaslatunk a következő: vizsgálódásunk idejére tegyük félre a szabályos hangváltásokról belénk sulykolt nyalábszerű tendenciákat, hangtörvényeket, és maradjunk a tények kézen fogható valóságánál. Félreértés ne essék, az adatgyűjtés közben nem a szavak jelentését kívánjuk fejtegetni, sőt nem is származtatjuk azokat! Ezt már megtették mások előttünk. Mi csak egymás mellé tesszük, és természetesen mérlegeljük a nemzetközi etimológusok ezirányú, napjainkban is érvényes eredményeit, és – akár elfogadjuk, akár elutasítjuk azok jogosságát – megkíséreljük újdonsült ismereteinket a régiek közé illeszteni. Módszerünk tehát a kikövetkeztetett csillagos ősetimológiák, és vonzatainak közvetlen összehasonlítása! Határait pedig a józan paraszti ész határai képezik…

.

Itt olvashatja a tanulmány teljes szövegét...