Borbola János

Nyelvészet

Honnan ered nyelvünk csodálatos gazdagsága? Hogyan sikerült a hivatalosan bogyógyűjtögetővé, veremlakóvá alacsonyított elődeinknek hatalmas szókincsünket 'összekölcsönözniük’? Valóban az Ural lejtőiről származik-e  nyelvünk őse, vagy mindez csak tévhit, korunk műterméke? Az alábbi tanulmányokban erre keressük a választ...

A nádverök és utódaik

A ma uralkodó felfogás szerint valamikor a 4. század folyamán Nagy Constantin és fiai a városokból kiűzték a ’bálványimádókat’, akik „falukra vonták magukat, honnan a latin nyelvű keresztényektől a paganus (falusi) nevet kapták.” A szó alapját képező pagus tő messzebbre nyúlik vissza, jelentése már Augustus császár idejében közigazgatási egység, felosztott terület volt.

„pagus, í, m. 1. járás, kerület, vidék; 2. község falu; transl. községbeli, falusi, vidéki lakósság; pagi vicique falvak és tanyák”

„paganus, mn. [pagus] (költ. és újk.)

1) megyéhez vagy vidékhez való, tartozó, falusi, falu-, focus. Innen átv. ért. nus, i, hn. A) falusi ember; B) polgári ember, ellentét: katona.

2) átv. ért. durva, míveletlen, «paraszt». ||3) mn. fn. pogány.”

Nyelvészeink ehhez a latin tőhöz vezetik le a pogány szavunkat, melynek mássalhangzós váza egyúttal alábbi dolgozatunk gerincét képezi.

Vizsgálódásunkat szótárak, etimológiai levezetések adatgyűjtésével kezdjük. Körbenézünk a „nagyvilágban”, s a teljesség igénye nélkül felsorakoztatjuk PoGáNy szavunk mellé a vele azonos mássalhangzós vázú, és értelmű szavakat. Meglepetésünkre, ezek napjainkra „szentesített” eredete rendre a levegőben lóg! Gondolataink követéséhez egyébként szorgos elődeink adathalmaza már önmagában is elegendő, így nem kell állást foglalnunk pl. Otrokocsi Foris Ferenc gyakran meglepő értelmezéseinek helyességéről, de ugyanez vonatkozik Kresznerics Ferencz Magyar Szótárára, Czuczor-Fogarasi kiváló gyűjteményére vagy akár a TESZ közismert tévelygéseire is. Tekintve, hogy a pogány szavunk nyelvészeink egyöntetű véleménye szerint az egyházi latinból származó szóátvétel, kicsit bővebben kutakodunk majd a latin pagus/paganus szó és származékaik házatáján.

Utunk során fokozottabb figyelemben részesítjük a magyar szóbokor latin betűs megjelenésének időrendi sorrendjét, sőt, vizsgálódásunkat kiterjesztjük a szóba jöhető szomszédos, ill. távoli, ősi népek szókincsére is.

Csoportosítva az így szerzett ismereteket rámutatunk a pogány szavunk legvalószínűbb, egyúttal sokak számára meglepő eredetére, melyet végezetül kiegészítünk az ősi, egyiptomi írás ide vonatkozó, általunk tapasztalt szövegrészleteivel.

Kíváncsian várjuk, mi az, ami valóban erre a szóátvételre utal, és mi minden szól

pogány szavunk fent jelzett származtatása ellen?

.

Bővebben: A nádverök és utódaik

A kota és a ház

Az emberiség ősidők óta védekezik a természet viszontagságai ellen. Természetes búvóhelyek hiányában maga készítette menedékeit, épített maga köré különböző anyagokból, szükségletének megfelelő méretű/alakú zárható teret/fedelet. A neolitikumból ránk maradt tumulusok kőtömegei mellett feltehetően kevésbé maradandó – szerves anyagokból készült – hajlékokat is építettek, sőt, ha az eleink sátraira gondolunk, elképzelhető, hogy hordozható/húzható nádból/ágakból/mulandó anyagokból készült ’házakkal’ is rendelkeztek.

Nem volt kivétel ez alól a Nílus menti ősi kultúra sem. Egyébként a pontos rendeltetését tekintve mindmáig felderítetlen, valószínűleg kultikus célokat szolgáló piramisok, templomok mellett, házakat, lakhatásra alkalmas – a települések fejlődésével együtt változó formájú, és különböző használatú – épületeket készítettek. Az emberiség legrégebbi szókincsének tehát az egyik alapszava minden bizonnyal a ház jelentésű szó, illetve annak mindmáig nyomon követhető változatai.

Az itt következő elemzésben a nyelvünkben ma is honos ház szavunk eredetét tesszük nagyítónk alá. A teljesség igénye nélkül sorra vesszük a nemzetközi etimológusok hasonló jelentésű és hangalakú szavakról alkotott megállapításait, s ütköztetjük azokat a TESZ adataival. Menet közben mérlegre tesszük a magyar nyelvben feltételezett szabályos tendenciaszerű hangváltozások ide vonatkozó tételeit is. Alaposabban körülnézünk a *kota → ház szavunk „háza-táján”, mert ha nem elégedünk meg az akadémiai levezetés K→H és T→Z hangzóváltás gépies szajkózásával, meglepő eredményre jutunk.

Mielőtt belemerülnénk elemzésünk bemutatásába, ismerkedjünk meg az általunk követett módszerrel, és határaival.

Kiindulásképpen nézzünk a térképre, s rögtön megállapíthatjuk, hogy Földünk Európának nevezett kis sarkát – velünk együtt – különböző nyelveket beszélő népek meglehetősen sűrűn lakják. Ha azzal a sokat emlegetett józan paraszti ésszel gondolkodunk, elképzelhetetlen, hogy az emberiség egyik alapszava – a ház – ezeknél a szomszédos népeknél ugyanazon hangtani váza és jelentése ellenére a mienktől eltérő eredetű lenne.

Márpedig az MTA álláspontja szerint az csak merő véletlen, hogy a magyar ház szó, pl. a német Haus, a holland huis, az angol house, a dán, svéd hus szavakkal azonos jelentést takar, és azokkal hangalakja összecseng. Nagyjaink szerint a ház szavunk az uráli *kota ősalakból származik, míg Európa velünk akár szomszédos népeinek hasonló alakú, és jelentésű szavai a (gemein-) germanisch *hūsa kikövetkeztetett ősetimológiára vezethetők vissza. Mint látni fogjuk ennek az ugyancsak csillaggal jelzett tőnek származása tisztázatlan: Herkunft unklar.

Javaslatunk a következő: vizsgálódásunk idejére tegyük félre a szabályos hangváltásokról belénk sulykolt nyalábszerű tendenciákat, hangtörvényeket, és maradjunk a tények kézen fogható valóságánál. Félreértés ne essék, az adatgyűjtés közben nem a szavak jelentését kívánjuk fejtegetni, sőt nem is származtatjuk azokat! Ezt már megtették mások előttünk. Mi csak egymás mellé tesszük, és természetesen mérlegeljük a nemzetközi etimológusok ezirányú, napjainkban is érvényes eredményeit, és – akár elfogadjuk, akár elutasítjuk azok jogosságát – megkíséreljük újdonsült ismereteinket a régiek közé illeszteni. Módszerünk tehát a kikövetkeztetett csillagos ősetimológiák, és vonzatainak közvetlen összehasonlítása! Határait pedig a józan paraszti ész határai képezik…

.

Bővebben: A kota és a ház

Az uráli tilalomfák

Borbola Janos Tilalomfak S2Kemény, kritikai dolgozatot tartanak a kezükben tisztelt olvasóink, melyben többek között megkövesedett nyelvészeti tilalomfákat fogunk vallatóra, vizsgáljuk keletkezésük körülményeit, jelenlétük jogosságát.

A tilalomfák általában két fontos szerepet töltenek be: közvetlen hatásukként kategorikusan és parancsszerűen megtiltanak valamit, ugyanakkor megakadályozzák, hogy olyan ismeretek birtokába kerüljünk, melyek a fennálló beidegzéseinket gyengítenék, vagy éppen azok leleplezéséhez segítenének bennünket.[1] Nyelvünk uráli/finnugor eredetét hirdető tudósaink ilyen tilalomfákkal bástyázták körül magukat. Immár másfél évszázada bizonyíthatatlan elméleteiket, levezetéseiket védelmezik velük, s egyszersmind ezekre hivatkozva tiltják meg másoknak nyelvünk és népünk (népeink) származásának más irányú kutatását. Ezek a dogmák nyelvészeink szerint már önmagukban elegendők az ilyen kísérletek elvetésére, gúnyos hangú lesöprésére.

A következőkben a kitűzött uráli/finnugor tilalomfák mentén haladva mutatjuk be a finnugor elmélet és az egyiptomi hieroglifák magyar nyelvű hangzósításának összeférhetetlenségéről alkotott gondolatainkat.

.

Bővebben: Az uráli tilalomfák

A bölcsek írása

Borbola Janos A Bolcsek Irasa S2Az emberiség ébredésének hajnalán csodálatos írásrendszer jelent meg az ősi falakon. Készítői a természet valóságát ábrázolták, s rendezték képeiket részleteiben máig megfejthetetlen sorokba, oszlopokba. A Nílus-völgyében ezeket a jeleket hieroglifáknak nevezzük. A szaktudomány vélekedése szerint az akkori nyelv utód nélkül tűnt el a népek és nyelveik nagy süllyesztőjében, ezért ma csak szótani, mondattani elemzéssel lehet az ősi gondolatokat megközelíteni. A külső jegyek másodlagossá váltak, más szóval senki sem tud közvetlenül olvasni, így a feltételezett jelcsoportokat csak megfeleltetni lehet.

Pedig zseniális írást örököltünk.

Mindmáig képekben gondolkodunk, azokat szeretnénk társainkkal megosztani, ill. írásunkkal rögzíteni. Legalkalmasabb eszköz ehhez a szóban forgó képek bemutatása. Gondolati képeink másfajta, pl. ábécés leírása már sokkal bonyolultabb feladat, sőt részleteinek teljes ismertetése írásunk látszólagos pontossága ellenére egyszerűen lehetetlen. Ezért sok a félreértés, a belemagyarázás, a szavak, gondolatok kiforgatása.

Olvasni – akkortájt elvenni – mindenki tudott, ezt nem kellett tanulni. Mai nyelvünkben nemcsak vázuk, de jelentésük is összevethető: oLVaS→eLVeSz.  Írni viszont csak az írástudók tudtak. Feladatuk a képecskék logikus sorrendbe rendezése volt, így a szaktudomány hiedelmével ellentétben az olvasónak nem kellett a bonyolult mondattani elemezéseket elsajátítani, hanem a mai rendszerünkhöz hasonlóan elég volt képről-képre haladni. A képek kettős bölcseletet hordoztak.

.

Bővebben: A bölcsek írása