Borbola János

Kutúrtörténet

Kutúrtörténeti írások, cikkek és tanulmányok találhatóak itt. A honlap tartalma folyamatosan bővül, érdemes gyakran felkeresni!

A MAGOR

Korábbi munkáim során eddig válasz nélkül hagytam azt a kérdés, hogy honnan ered nyelvünk csodálatos gazdagsága. Számtalan szavunk, igék, névszók sokasága könnyen felcserélhető hasonértékű vagy csaknem azonos jelentésű társára. Jó példa erre Jókai Mór kitűnő nyelvészeti megfigyelése, lásd a Levente c. drámájának utószavát (1897). A többi között a járásra és különböző változataira több mint 65 szót sorolt fel. (Egyébként nyelvünk finnugor, török, stb. származtatását Ő már akkor elvetette.)

Nos, kerek száz évvel később még mindig ugyanarról vitatkozgatunk, és továbbra is ámulatba ejt nyelvünk sokoldalúsága, szavaink sokrétűsége. Honnan ez a bőség? Mit hoztak magukkal útjuk során őseink? Egyáltalán, jöttünk-e valahonnan, kik voltak és milyen nyelven beszéltek a Kárpát medence őslakói?

Vagy lehetséges lenne az, hogy ezt a gazdagságot más népektől kölcsönöztük? A szlávoktól, a németektől, a latinoktól, a perzsáktól stb. vagy a sokat emlegetett törököktől? Tegyük fel a kérdést kereken: valóban ilyen ügyesek voltak a hivatalosan bogyógyűjtögetővé, veremlakóvá alacsonyított elődeink, ill. hogyan sikerült ’összekölcsönözniük’ ezt a gazdagságot? A TESZ szerzői szerint nincs okunk kételkedni szavaink eredetében. Legtöbbje bizony a szomszédoktól származik. Így ebbe a csoportba sorolható csaknem minden mezőgazdasággal kapcsolatos szavunk is, amelyeket a TESZ szerint szinte kivétel nélkül a már akkor magasabb műveltségi fokon álló szlávoktól vettünk át.

A választ a Magor című tanulmányunkban találják...

Itt olvashatja a tanulmány teljes szövegét...

.