Borbola János

Hieroglifák

Bevezetés az egyiptomi hieroglifák magyar nyelvű olvasatába

A köztudatban kialakult szemlélet szerint a Nílus-parti hieroglifás írás titkát napjainkra már megfejtették, ezt az ügyet tehát ad acta lehet tenni. Valóban! Miért is kell mindezt újra napirendre tűzni? Miért nem hiszünk a tudós egyiptológusok immár két évszázad óta tartó nyelvészeti kutatásainak? Ráadásul mitől ez a meglepő fordulat, pontosabban mit keres a közismerten uráli, ill. ugor eredetre visszatekintő magyar nyelv őse a Nílus-parti hieroglifák között?

Az alábbi összefoglalásban pontosan ezeket a megkövesedett tanokat fogjuk vallatóra, s adunk választ a feltett kérdésekre. [Az alábbi tanulmány szövege a Magyarságtudományi tanulmányok, HUN-idea (Budapest, 2008), 93-121.oldalain megjelentekkel azonos .]

Tekintve, hogy alapfogalmakat tárgyalunk, követése az ezirányú előismeretek mellett, elfogultságmentes, rendezett gondolkodásmódot igényel. Lépésről-lépésre építjük egymásra érveinket, így aki csak az összefoglalást olvassa el, nem tudja majd tételünk valóságtartalmát megítélni. Új megvilágításba helyezzük a megfellebbezhetetlennek hirdetett ún. tudományos nézeteket, tárgyalásuk során rendszeresen javítjuk, ill. szükség esetén elvetjük azokat. Számos idézet, még több hivatkozás és természetesen a hieroglifák nehezítik majd az amúgy is elgondolkodtató szöveg gördülékenységét. Nélkülük viszont lehetetlen hiteles képet nyújtani az ősi egyiptomi írás közvetlen, magyar nyelvű olvasásának jogosságáról.

Tudományos viták íratlan szabálya szerint minden új elmélet elismerésének alapfeltétele a fennálló tan (esetünkben tudományág) uralkodó álláspontjának megdöntése. Következésképpen először a Nílus-parti írás jellegéről, a nyelv hangtanáról, tehát az ősi nyelvről hirdetett tantételeket tartozunk cáfolni, s majd csak ezután tarthatunk igényt az általunk foganatosított magyar olvasatok jogosságának megtárgyalására.

Az alábbi bevezetőben mi is eleget teszünk ennek a követelménynek.

A következő úton haladunk:

- Rövid történeti összefoglaló (1./) után megismerkedünk a Nílus-parti írás lényegével (2./). [A hieroglifákkal és annak kurzív változatával, a hieratikus jelekkel írt szövegek képezik az óbirodalmi és klasszikus korszak írásrendszerét.] Ezirányú alapismeretek elsajátítása nélkül lehetetlen gondolatainkat érdemben követni. Bemutatjuk a szakirodalom elemzési rendszerének főbb vonásait, és a hieroglifás írás megfejtése terén elért eddigi eredményeit. Rámutatunk az alkalmazott módszer hihetetlen bonyolultságára, alapvető hiányosságaira, és a hibáiból adódó korlátaira (3./). Részletesebben ismertetjük a középbirodalmi nyelv héber/arab hangzósításának gondolatkörét, s a feltételezett hangváltások elutasításának okait (4./). Feltárjuk a magánhangzó-váltó-rendszer – a szakirodalom megfogalmazásában a rébusz-rendszer – ősi gyökereit, és bemutatjuk működését. Ez képezi a hieroglifás írás „lelkét” (5./). A nyelv ismeretének hiányában – csak elemzéses úton – nem lehet a hieroglifák titkát megfejteni. Az eredmény: az egyiptomi hieroglifákat mindmáig senki sem tudja olvasni, csak részben megfeleltetni. Ez pedig távolról sem azonos az írás megfejtésével!

- Másodjára kitérünk nyelvünk tudományos besorolására, s a feltételezett hangváltások rövid bírálatára (6./). Ennek megismerése azért is időszerű, mert nyelvészeink a finnugor elméletet, mint áthatolhatatlan sziklafalat állítják nyelvünk gyökereit feltáró más irányú kutatások útjába. Bemutatjuk az általunk követett utat (7./), mely a magyar nyelv ősének segítségével újra helyreállítja a Nílus-parti képírás alapját, a hieroglifák látványa és hangértékei között fennálló ősi hangtani és írásszerkezeti egységet (8./).

Mi nem szótani/mondattani elemzéssel jutunk a fordításokhoz,

hanem a hieroglifákat közvetlenül, értelmesen, édes anyanyelvünk ősén olvassuk.

 

Itt olvashatja a tanulmány teljes szövegét...

.